Szerintem a divat több szempontból szórakoztató. Jó érzés ránézni egy szép cipőre, és öröm birtokolni a táskát, ami szerelem volt első látásra. A divat páratlan eszköz arra, hogy kifejezzük a személyiségünket, vagy hogy éppen másvalaki bőrébe bújjunk. Miért mégis a para és a feszülés, amit sok emberen látok?
A divat szépsége a sokféleségében rejlik, szezontól függetlenül mindig megtalálhatjuk a stílusunkhoz és pénztárcánkhoz illő darabot. Öltözékünkkel kifejezzük egyéniségünket, utalunk a munkakörünkre, társadalmi státuszunkra és életkorunkra is. Vagy annak a látszatát keltjük – rajtunk múlik, hogy mire használjuk ezt a varázserőt.
Aztán a városban járva, beszélgetve a hentessel meg az Uber sofőrrel, olvasva a kommenteket, az derül ki, hogy a többség bizony a szíve mélyéből gyűlöli a divatot. Ez olyan, mintha utálnánk fürdeni. Meg lehet lenni nélküle, de a civilizált társadalom elvárja, hogy időről időre megtegyük. Ilyen a divat is: fel kell öltözni, ha ki akarunk menni az utcára. Innentől kezdve viszont miért ne csináljuk jól?
Sokáig tipikus magyaros jelenségnek gondoltam a divathoz való nemszeretem hozzáállást. Sokan történelmi okokkal magyarázzák, azzal, hogy ebben az országban nem volt szerencsés kilógni a sorból, és a minél szürkébb és egyformább volt a kívánatos. Választék sem volt igazán, és az élelmesebb vagy szerencsésebb rokonok kellett, hogy becsempésszék a nejlonharisnyát meg az arany órát a dobozos kóla meg a banán mellé rejtve.
De ez a kor lejárt, és nem most, hanem már majdnem 30 éve. Miért érzik még mindig azt egyes emberek, hogy trendinek, divatosnak lenni ciki? Hogy hiúság minden reggel 5 percet szánni arra, hogy normálisan felöltözzünk – hatalmas szívességet téve ezzel magunknak, és egyébként minden más, jó ízlésű társunknak is?
Egyébként már rájöttem, hogy a világon mindenhol jelen van a divattal szemben némi ellenérzés. Hal Rubenstein mondta a legújabb könyve kapcsán, hogy szándékosan nem írta le benne azt a szót, hogy „divat”, mert úgy érzi, ez elidegeníti az olvasókat. A jelenség tehát például Amerikában is létezik – a híres „magyar mentalitás” nem bűnös, felmentettem :)
A divat és a stílus nem pénz kérdése. Aki azt gondolja, hogy a divat a gazdag majmok hobbija, az így próbálja elterelni a figyelmet saját igénytelenségéről és lustaságáról. Persze tény, hogy milliókból könnyebb felöltözni, mint pár tízezer forintból, de a stílus nem egyenesen arányos az elköltött összeggel. Többszázezres cipők közt is vannak kényelmetlenek és csúnyák, míg lehet, hogy az a 3995 Ft-os papucs egész nyáron a kedvenced lesz.
Kevesebb pénzből nyilván okosabbnak kell lenni, kihasználni a leárazásokat, a turkálók kínálatát vagy éppen az online lehetőségeket. Jobban meg kell gondolnunk, hogy mire költünk, hiszen már egy melléfogás is nagy hatással lehet az egész gardróbunkra.
Meggondolhatjuk azt is, hogy kevesebb, ám minőségibb holmiba fektetjük a ruházkodásra szánt pénzt, így nem kell majd hetente új póló után rohangálni, és időt is megtakaríthatunk.
Miért van az, hogy egy szokatlan ruhadarabot vagy kiegészítőt meglátva azonnal jön a fúj ezt hogy képzelik reakció? Miért nem inkább arra gondolunk, hogy hm, érdekes. Vajon nekem jól állna? vagy hogy nem az én stílusom, de sebaj, lehet, hogy valaki másnak tökéletes.
Van, akinek jól áll, hogy minden szezon elején fejest ugrik a nagy divatházak kifutóin látott trendekbe, és van, aki szereti a klasszikus vagy éppen praktikus stílust. Egyikkel sincs semmi baj, pont ugyanúgy elfogadhatnánk, mint azt, hogy az egyikünk autója kicsi és piros, a másikunké meg nagy és kék. Na és?
Nem kell mindenkinek mesteri styling trükköket alkalmazni. Persze, ha érdekel, olvass utána, inspirálódj! De az sem baj, ha nem. Ettől függetlenül az, hogy helyes méretű ruhát válassz magadnak vagy a nadrágod hossza megfelelő legyen, olyan civilizációs követelmény, mint az írni-olvasni tudás.
Vajon meddig tart még, hogy felismerjék, hogy a divatbemutatókon látott darabok elsősorban marketing céllal készültek, és nem feltétlenül mindennapos viseletre szánta őket a tervező? (Aki egyébként nem bolond, és a legtöbb esetben nem is elborult művészlélek, hanem leginkább üzletember, stratéga, aki hatalmas bizniszt irányít.) Nem kiborulni kell egy tetőtől talpig flitterekkel borított ruhától, hanem megfontolni, hogy esetleg felvegyünk egy flitteres szoknyát, felsőt, vagy egy aprócska kiegészítőt. Ha a magunkénak érezzük, és éppen kedvünk van hozzá.
