A nők és a smink esete
Milliós Youtube-nézettségek, szétkattintott beauty-blogok és valóságos metamorfózisok a sminktükör előtt: mi nők igenis hiúk vagyunk és szeretünk szebbnek látszani. Na de hol a határ? Mi az, ami még egészségesnek számít?
Mióta világ a világ, a nők (és némely férfiak is) sminkelnek – ezt a legőrültebb kozmetikai kezelésekről szóló cikkünkben már alaposan körbejártuk. Viszont hol húzódik az egészséges határ? Nemrég a 22 éves Nicole Matthews kisfilmje verte ki a biztosítékot, aki egy 11 perces videóban bemutatja, mekkora átalakuláson megy keresztül a sminkje által. (Konkrétan teljesen más csaj lesz a végére! De kötelező kellék beauty bloggerek Youtube-tutorialjaiban az idegesítő vinnyogó hang?! Bocsi.)
Ott volt a My Pale Skin bloggere, Em Ford is, akinek a videóját 7 millióan nézték meg: bemutatta milyen reakciókat kap smink nélkül, aknés bőrrel és kisminkelve – holott ugyanaz a nő. A „You look disgusting” valamiféle önelfogadásra buzdít és felhívja a figyelmet arra, hogy fogadjuk el önmagunkat, ami mindenképpen dicséretes kezdeményezés.
Mégis, kérdem én, már bocsánat: miért nem egy bőrgyógyásszal kezdenek, hogy ne kelljen öt kiló vakolattal elfedni a bőrhibákat? Nem az egészséges étkezéssel kellene kezdődnie egy-egy bőr témájú bejegyzésnek? Jó példát mutatnak azoknak a stílusukat kereső tizenéves kislányoknak, akik már kőkeményen a digitális generáció hangadói által nőnek fel és tájékozódnak? Sminkvideóból, beauty tutorialból és bejegyzésből, önjelölt szépségszakértőkből pedig annyi van, mint égen a csillag.
Mi is lenne a kozmetikai iparral, ha az összes nő elégedett lenne önmagával és senki nem sminkelne? Hát, bizony tönkremennének. Ezért az önbizalomhiányos, igenis rossz énképpel rendelkező lányokból, nőkből élnek meg. Nem az ellenségünk a kozmetikai ipar, mert számos csodával előrukkolnak számunkra, viszont mennyi az elég, és mennyi az annyi? Sokan észre sem veszik magukat, és máris sminkkatasztrófába torkollik a reggeli szépségrutin.
Semmi gond nincs azzal, ha valaki rásegít egy kicsit egy apró hiba leplezésével: a tökéletes bőrt sem nehéz elérni, egy-egy jól megválasztott rúzs, egy kicsit teltebb ajak, füstös szemfestés, ami nagyobbnak láttatja a szemeket… De most őszintén: ki az a nő, akinek van ideje primert, szekundert, ilyen kontúrozást, olyan kontúrozást magára kenni minden nap? Kinek van ideje és energiája csak a szemöldökét egy nagy paletta teljes tartalmával kiemelni…? Azon kívül, hogy kiszedi, megigazítja, vagy rábízza ezt egy kozmetikusra. Félreértés ne essék, nem vagyok egy bányarém: én is epekedek az új kozmetikai csodák után, figyelemmel követem őket, ha nincs 15 rúzsom, akkor egy sem. Viszont hétköznap kiválóan elszaladgálok egy szempillaspirállal és egy rúzzsal amellett, hogy megfelelően tisztítom és ápolom a bőrömet, meg hogy időnként radírozok, mélytisztítok és pakolást teszek fel, akár házilag.
Figyelemmel követem a legújabb beauty-trendeket, mint például a duplaszínű ajkak, szívesen kísérletezem, mert sminkelni jó móka. Előszerettel húzok egy cicás tusvonalat és megyek át pinup-girlbe vagy dobok fel egy füstös sminket és hódítok mint egy díva, mert izgalmasan tud az ember változtatni a saját arcán, azonban van egy egészséges határ szerintem, ami legfőképpen a hétköznapokra érvényes. Még gyermekem sincs, de egyszerűen képtelen vagyok több időt eltölteni sminkeléssel. Szoktam manikűr-napot tartani és a pedikűrömre is figyelek… Nemrég olvashattatok a már ízléstelenségbe torkolló #nailart-ról és a tökéletes pedikűrről is. Szóval elképzelhetetlennek tartom, hogy valakinek annyi ideje legyen reggelente, hogy nyolcvan réteg dolgot, ilyen bázist olyan alapozást, amolyan korrektort magára kenjen.
Most sajnálom konkrétan, hogy nem jut eszembe, ki mondta nekem nemrég: minél elégedettebb egy nő önmagával, annál kevesebb sminket használ. Hiába emelem ki kifogástalanul az arccsontom, hiába árnyékolom tökéletesen a szemhéjam. Amikor reggel felébredsz, természetesen még nincs rajtad smink és még kócos is vagy, majd a párod mosolyogva mélyen a szemedbe néz, magához húz és azt mondja: olyan gyönyörű vagy… Miről is beszélünk akkor, hölgyeim? A férfiak nem várják ezt el… értetlenkednek, miért tart ennyi ideig elkészülni, fogalmuk sincs, mi az a szempillagöndörítő, nem is értik, minek ez és még mi érezzük megsértve magunkat, amikor születnek a mémek, hogy első randin úszni vigyenek, hogy leázzon a vakolat?
Ott volt a My Pale Skin bloggere, Em Ford is, akinek a videóját 7 millióan nézték meg: bemutatta milyen reakciókat kap smink nélkül, aknés bőrrel és kisminkelve – holott ugyanaz a nő. A „You look disgusting” valamiféle önelfogadásra buzdít és felhívja a figyelmet arra, hogy fogadjuk el önmagunkat, ami mindenképpen dicséretes kezdeményezés.
Mégis, kérdem én, már bocsánat: miért nem egy bőrgyógyásszal kezdenek, hogy ne kelljen öt kiló vakolattal elfedni a bőrhibákat? Nem az egészséges étkezéssel kellene kezdődnie egy-egy bőr témájú bejegyzésnek? Jó példát mutatnak azoknak a stílusukat kereső tizenéves kislányoknak, akik már kőkeményen a digitális generáció hangadói által nőnek fel és tájékozódnak? Sminkvideóból, beauty tutorialból és bejegyzésből, önjelölt szépségszakértőkből pedig annyi van, mint égen a csillag.
Mi is lenne a kozmetikai iparral, ha az összes nő elégedett lenne önmagával és senki nem sminkelne? Hát, bizony tönkremennének. Ezért az önbizalomhiányos, igenis rossz énképpel rendelkező lányokból, nőkből élnek meg. Nem az ellenségünk a kozmetikai ipar, mert számos csodával előrukkolnak számunkra, viszont mennyi az elég, és mennyi az annyi? Sokan észre sem veszik magukat, és máris sminkkatasztrófába torkollik a reggeli szépségrutin.
Semmi gond nincs azzal, ha valaki rásegít egy kicsit egy apró hiba leplezésével: a tökéletes bőrt sem nehéz elérni, egy-egy jól megválasztott rúzs, egy kicsit teltebb ajak, füstös szemfestés, ami nagyobbnak láttatja a szemeket… De most őszintén: ki az a nő, akinek van ideje primert, szekundert, ilyen kontúrozást, olyan kontúrozást magára kenni minden nap? Kinek van ideje és energiája csak a szemöldökét egy nagy paletta teljes tartalmával kiemelni…? Azon kívül, hogy kiszedi, megigazítja, vagy rábízza ezt egy kozmetikusra. Félreértés ne essék, nem vagyok egy bányarém: én is epekedek az új kozmetikai csodák után, figyelemmel követem őket, ha nincs 15 rúzsom, akkor egy sem. Viszont hétköznap kiválóan elszaladgálok egy szempillaspirállal és egy rúzzsal amellett, hogy megfelelően tisztítom és ápolom a bőrömet, meg hogy időnként radírozok, mélytisztítok és pakolást teszek fel, akár házilag.
Figyelemmel követem a legújabb beauty-trendeket, mint például a duplaszínű ajkak, szívesen kísérletezem, mert sminkelni jó móka. Előszerettel húzok egy cicás tusvonalat és megyek át pinup-girlbe vagy dobok fel egy füstös sminket és hódítok mint egy díva, mert izgalmasan tud az ember változtatni a saját arcán, azonban van egy egészséges határ szerintem, ami legfőképpen a hétköznapokra érvényes. Még gyermekem sincs, de egyszerűen képtelen vagyok több időt eltölteni sminkeléssel. Szoktam manikűr-napot tartani és a pedikűrömre is figyelek… Nemrég olvashattatok a már ízléstelenségbe torkolló #nailart-ról és a tökéletes pedikűrről is. Szóval elképzelhetetlennek tartom, hogy valakinek annyi ideje legyen reggelente, hogy nyolcvan réteg dolgot, ilyen bázist olyan alapozást, amolyan korrektort magára kenjen.
Most sajnálom konkrétan, hogy nem jut eszembe, ki mondta nekem nemrég: minél elégedettebb egy nő önmagával, annál kevesebb sminket használ. Hiába emelem ki kifogástalanul az arccsontom, hiába árnyékolom tökéletesen a szemhéjam. Amikor reggel felébredsz, természetesen még nincs rajtad smink és még kócos is vagy, majd a párod mosolyogva mélyen a szemedbe néz, magához húz és azt mondja: olyan gyönyörű vagy… Miről is beszélünk akkor, hölgyeim? A férfiak nem várják ezt el… értetlenkednek, miért tart ennyi ideig elkészülni, fogalmuk sincs, mi az a szempillagöndörítő, nem is értik, minek ez és még mi érezzük megsértve magunkat, amikor születnek a mémek, hogy első randin úszni vigyenek, hogy leázzon a vakolat?
