5 dolog amit soha ne mondj annak, aki bajban van
Találkozol az egyik barátoddal, aki úgy érzi, majd beledöglik a fájdalomba, mert elhagyta a csaja vagy a pasija, vagy éppen gyászol valakit, lehet, hogy kirúgták, vagy elvesztette mindenét. Kifejezetten rossz állapotban van, és egyre mélyebbre süllyed a depresszióban. Te pedig úgy szeretnél neki mondani valamit, valamit, ami segít. Pedig hidd el, legtöbbször az a legjobb ha inkább csöndben maradsz. A kulcsszó az empátia.
1. „Tudom, hogy érzel, pontosan ez történt velem”.
Hát nem, nem tudhatod. Bár vannak hasonló mintázatok, mégis minden emberi élmény egyedi. Amikor ezt mondod, nyilván azt akarod sugallni, hogy szolidáris vagy a másikkal. Bár biztos jó szándékkal teszed, mégsem ezt a hatást éred el vele. Amikor valaki nagy slamasztikában van, a legkevésbé sem érdekli, hogy te milyen klasszul megoldottál egy hasonló szituációt. Ne hozd be magad ilyenkor a beszélgetésbe, mert ezzel kétségbe vonod azt, hogy a szenvedő speciális helyzetben van, amitől joggal borul ki.
Hát nem, nem tudhatod. Bár vannak hasonló mintázatok, mégis minden emberi élmény egyedi. Amikor ezt mondod, nyilván azt akarod sugallni, hogy szolidáris vagy a másikkal. Bár biztos jó szándékkal teszed, mégsem ezt a hatást éred el vele. Amikor valaki nagy slamasztikában van, a legkevésbé sem érdekli, hogy te milyen klasszul megoldottál egy hasonló szituációt. Ne hozd be magad ilyenkor a beszélgetésbe, mert ezzel kétségbe vonod azt, hogy a szenvedő speciális helyzetben van, amitől joggal borul ki.
2. „Lehetne rosszabb is”.
Hát remek, és ettől jobban kéne éreznem magam? Azt hiszed, hogy ezzel valamiféle perspektívát mutatsz, és némi optimizmust indukálsz. Sajnos, a hatás azonban legtöbbször épp ellentétes. Amikor épp annyira fáj valakinek, hogy összeszorított foggal is alig bírja, akkor baromi sértő és övön aluli ez mondani. Nem kell mindig mondani valami okosságot, nem is erre vágyik a másik, hanem csak arra, hogy valakinek elmondhassa mi nyomja lelkét, próbáld ki, hallgatni is lehet. Ilyen a valódi együttérzés. Senkinek sem kell azért hálásnak lennie, mert nem egy 8-as, csak egy 6,5-ös földrengés döntötte romba az életét.
Hát remek, és ettől jobban kéne éreznem magam? Azt hiszed, hogy ezzel valamiféle perspektívát mutatsz, és némi optimizmust indukálsz. Sajnos, a hatás azonban legtöbbször épp ellentétes. Amikor épp annyira fáj valakinek, hogy összeszorított foggal is alig bírja, akkor baromi sértő és övön aluli ez mondani. Nem kell mindig mondani valami okosságot, nem is erre vágyik a másik, hanem csak arra, hogy valakinek elmondhassa mi nyomja lelkét, próbáld ki, hallgatni is lehet. Ilyen a valódi együttérzés. Senkinek sem kell azért hálásnak lennie, mert nem egy 8-as, csak egy 6,5-ös földrengés döntötte romba az életét.
3. „Azért te is hibás vagy”.
Ha egyáltalán hibás valaki. Persze, lehet, azonban erre még nincs felkészülve az, aki szenved. És különben is, ki vagy te, hogy ő helyette fogalmazd meg az esetleges tanulságokat?! Az ilyenfajta szembesítés kemény, néha működhet, de szakemberként és magánemberként is tapasztalatból tudom, hogy leginkább eltávolítja a másikat. Én nem nagyon hiszek benne, hogy hatásos lehet, ha valakinek beledörgölik az orrát a saját macskakakijába. Egy biztos, krízishelyzetben semmiképp se csináld ezt, mert lehet, hogy a szakadékba löksz valakit ezzel. A megfelelő pillanatot meg kell várni, mert amikor még friss a seb, ez olyan, mintha a biciklivel eltaknyoló gyereket ahelyett, hogy megvigasztalnád, még jól nyakon is vágnád azért, mert nem tette fel a bukósisakot.
Ha egyáltalán hibás valaki. Persze, lehet, azonban erre még nincs felkészülve az, aki szenved. És különben is, ki vagy te, hogy ő helyette fogalmazd meg az esetleges tanulságokat?! Az ilyenfajta szembesítés kemény, néha működhet, de szakemberként és magánemberként is tapasztalatból tudom, hogy leginkább eltávolítja a másikat. Én nem nagyon hiszek benne, hogy hatásos lehet, ha valakinek beledörgölik az orrát a saját macskakakijába. Egy biztos, krízishelyzetben semmiképp se csináld ezt, mert lehet, hogy a szakadékba löksz valakit ezzel. A megfelelő pillanatot meg kell várni, mert amikor még friss a seb, ez olyan, mintha a biciklivel eltaknyoló gyereket ahelyett, hogy megvigasztalnád, még jól nyakon is vágnád azért, mert nem tette fel a bukósisakot.
4. „Próbálj meg pozitív maradni. Lehet, hogy ennek így kellett történnie”.
Ez a „kedvencem”, az empátiába ez tök nem fér bele. Tartsd meg magadnak az oravecznórás és coelhós bölcsességeket. A legtöbbünknek tetemes időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza és rendszerezze az őt ért veszteséget, és később valamiféle tanulságot levonjon belőle. És ehhez támogatásra van szükségünk. Azt mondani azonban, hogy az élet azért tesz minket ilyen próbának ki, hogy utána megerősödve térjünk vissza az életbe, és a hasonló közhelyes mondatok nem segítenek. Majd az, akit súlyt a balsors eldönti, hogy mikor és milyen jelentést kíván adni a vele történteknek.
Ez a „kedvencem”, az empátiába ez tök nem fér bele. Tartsd meg magadnak az oravecznórás és coelhós bölcsességeket. A legtöbbünknek tetemes időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza és rendszerezze az őt ért veszteséget, és később valamiféle tanulságot levonjon belőle. És ehhez támogatásra van szükségünk. Azt mondani azonban, hogy az élet azért tesz minket ilyen próbának ki, hogy utána megerősödve térjünk vissza az életbe, és a hasonló közhelyes mondatok nem segítenek. Majd az, akit súlyt a balsors eldönti, hogy mikor és milyen jelentést kíván adni a vele történteknek.
5. „Nem gondolod, hogy ideje lenne tovább lépni?”
Mintha a gyászon valamiféle határidő lenne. Ha csak nem akarod valakinek egyértelműen a tudtára adni, hogy halálosan unod már a kérődzését, és azt se bánod, ha emiatt véget ér egy barátság, akkor ezt a mondatot soha ne mondd ki. A szenvedő alanyt kivéve senkinek sincs joga eldönteni, hogy mikor van itt az ideje a továbblépésnek. Az empatikus ember soha nem ítélkezik.
Mintha a gyászon valamiféle határidő lenne. Ha csak nem akarod valakinek egyértelműen a tudtára adni, hogy halálosan unod már a kérődzését, és azt se bánod, ha emiatt véget ér egy barátság, akkor ezt a mondatot soha ne mondd ki. A szenvedő alanyt kivéve senkinek sincs joga eldönteni, hogy mikor van itt az ideje a továbblépésnek. Az empatikus ember soha nem ítélkezik.
További információ: atepszichologusod.hu
